2017. augusztus 23., szerda

Bátor őzek

Sokszor találkozok őzekkel a birtokon. Sajnos nagy kárt is okoznak. A problémát az jelenti, hogy az életterük egyre jobban leszűkül, így a faluba és a zártkertekbe húzódnak, ahol rengeteg gondozatlan terület van, így megbújhatnak, a rendezett birtokokon pedig legelhetnek (sokszor a fákat). Fűnyírás közben egy őzbak sétált oda kb. 10 méterre tőlem és nem nagyon zavartatta magát. Volt, hogy a pincében dolgoztam és amikor kiléptem az ajtón, egy suta nézett befelé. Gyönyörű élmény az állatok között lenni, testközelből, a természeti környezetben látni őket. Az viszont nem jó, hogy nem félnek az embertől és jelentős károkat is okoznak. Ez ellen úgy érzem, hogy nem sokat tehetünk. Nekik is élniük kell, csak bosszantó, hogy amit mi dolgozunk, azt ők tönkreteszik...




Ketchupnak indult, pizzaszósz lesz belőle

Szintén a szomszédban kóstolva a ketchupot, belelkesedtem és a kapott recept alapján nekiláttam. Talán nem főztem elég ideig vagy az volt a baj, hogy többféle paradicsomot használtam, így nem sűrűsödött be annyira, mint kellett volna, úgyhogy ha ketchupként nem fogyasztható, akkor pizzaszósz lesz vagy más egyéb módon hasznosítjuk. A lényeg, hogy el fog fogyni, mert megesszük. Vagy így, vagy úgy. :)

A recept:
  • 2 kg paradicsom nagyobb darabokban
  • 40 dkg alma negyedelve (lehet héjastól is)
  • 25 dkg hagyma negyedelve
  • 1 dl 10%-os ecet vagy 0,5 dl 20%-os (biológiai erjesztésű)
  • 1 kk fahéj
  • egy kevés darált szegfűszeg vagy pár egész (utóbbit a végén ki kell venni)
  • 1 ek só
  • 1 kk őrölt paprika (esetleg csípős)
  • 10-15 dkg cukor
  • esetleg szerecsendió
Összefőzzük, amíg megpuhul, majd átpaszírozzuk, beletesszük a fűszereket, majd a kívánt sűrűségűre főzzük. Kb. 2 nagy üveggel lesz belőle.











Téglaburkolat a töméspadló helyett

A pincét és a présházat egy állandóan toldozott-foldozott töméspadló borította, ami nagyon poros volt, egyenetlen és a rágcsálók állandóan feltúrták. Mindenképpen szerettem volna valami szebbet, jobbat. Sikerült hozzájutnom kisméretű, bontott téglákhoz. Az egyik ismerőst megkértem, hogy segítsen elhozni traktorral. Nem egyszer fogtuk meg a téglákat, mire a helyükre kerültek...

A töméspadlót felszedni nem volt könnyű, mert iszonyatosan megtömörített agyag volt. Teljesen sima felületet lehetetlen volt készíteni, a téglákat pedig bele kellett ültetni valami puhább anyagba. Kőzuzalékot nem akartam hozatni, mert sokkal többe került volna a szállítása, mint az anyag és ilyen helyre nem nagyon vállal fuvart senki.

A felszedett agyag viszont rendelkezésre állt, rostán áttörtük és azt terítettük el a téglák alá. A falak tövében perlitbetonnal öntöttük ki a rést, hogy megtartsa a téglákat és ne mozduljanak el. Mivel nincs annyi beton, hogy elzárja a víz és a levegő útját, problémát nem jelenthet a fal szempontjából. A felesleges földet a pince utcafronti homlokzata elé deponáltam, feltöltést képezve.

Bizonyára szebb lett volna gyönyörű padlástéglákkal burkolni, de a környéken nem lehetett hozzájutni, mert minden bontott téglát felvásárol néhány vállalkozó, hogy felszeletelje őket díszburkolatnak és horror áron értékesítse. 100 km távolságokból pedig olyan költsége lett volna, amit nem engedhetek meg magamnak.





















2017. augusztus 22., kedd

Így ebédelek

Nincs is jobb, mint a természet lágy ölén fogyasztani el az ebédünket munka közben. A csend, a jó levegő, a rét és az erdő illata, a nyugalom felbecsülhetetlen értékű környezetet biztosít a jó ebdéhez. Megvan a hangulata, az biztos.


Világítás a pincében közműhálózat nélkül

Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan tudnám megvalósítani a világítás problémáját a pincében. A közműhálózatra csatlakozás körülményes, mert a birtok végében, több száz méterre van a villanyoszlop, amire rácsatlakozhatnék, a napelemes rendszer szintén nem jó megoldás, mert félő, hogy mire legközelebb mennék, már nem lenne ott.

Járt az agyam, hogy hogyan tudnám megoldani, hogy legyen világítás, ne képviseljen akkora értéket, hogy ellopják, olcsó is legyen és kielégítse a fényigényt.

Rátaláltam az egyik fiókban egy régóta nem használt autós inverterre, a garázsban meg volt egy 12V-os, cellahibás akku az egyik autónkból. Megszületett a megoldás. Vettem 3 hajólámpát, bele 4W-os LED égőket, egy külső 6W-os LED-es reflektort, mindegyikhez kapcsolót, kábelt és indulhatott a szerelés.

Kislányom asszisztált a munkához, úgyhogy 1-2 óra alatt kész is lettünk az egésszel. Tökéletesen működik. Azóta lett két újabb hibás akkumulátorom, amik az autókban már nem használhatóak, de a néhány lámpámat tökéletesen kiszolgálják hosszú-hosszú időkig. Azt a kis kényelmetlenséget, hogy lemerülésük esetén cipelni kell őket és odahaza feltölteni, bőven megéri. Ár/érték arányban mondjon nekem valaki ennél jobbat. :)








Uborka télire, egyszerűen

A szomszédból kaptam egy egyszerű receptet savanyúság eltevéséhez, amit ki is próbáltam. A lényeg, hogy nem kell forralni és nagyon gyorsan elkészíthető.

A recept:

  • 2 liter víz
  • 3 dl 20%-os ecet (biológiai erjesztésű)
  • 20 dkg cukor
  • 2 ek só
Ezeket összekeverjük, majd
  • 1 kk nátrium benzoátot
  • 1 kk borkéntport
  • 1 kk szódabikarbónát
teszünk bele. Utóbbi egy kicsit felpezseg. Egyszerűen ráöntjük a savanyítandóra, majd lezárjuk befőzőfóliával és a polcra rakjuk.

Egy adag uborkát már így savanyítottam le. A szomszédé nagyon finom volt, úgyhogy reményeim szerint az enyém sem lehet rossz. ;)




2017. augusztus 21., hétfő

Aszaló

Ha aszalásról van szó, akkor a legtöbbünknek a napon szárított gyümölcsök, esetleg a tűzhelyben vagy az elektromos aszalóban száradó szeletek jutnak eszünkbe. Az egyik ismerősnél láttam egy fészer méretű aszalót, ami nem a nap energiáját használja, hanem fatüzeléses és iszonyú sok fiók van benne a különböző gyümölcsök részére. Csodálkozva néztem az építményt, mert ilyent még nem láttam... Sajnos a teljes épületet nem fotóztam le. :(





Padlásajtó több, mint 100 éves lakatpánttal

Új padlásajtóra és ciszternatetőre is szükség volt, így azok is elkészültek. Az eredetiekhez hasonló eredményt kaptunk. A deszkák tömény lenolajjal lettek beeresztve két rétegben, a ciszternatetőre visszakerültek a régi, két emberöltőnyi korú, kézzel kovácsolt kapupántok, a padlásajtóra viszont újakat kellett venni. A több, mint 100 éves lakatpánt viszont kitűnő állapotban van, így visszakerült és remélhetőleg még pár évtizedig ékesíti az ajtót. Vannak, amikhez az ember ragaszkodik, ez pedig pont olyan. A szívemhez nőtt.